2012. július 18., szerda

Csatáry-ügy 2.: egy súlyos paradoxon

Antifasiszták demonstráltak a társasház előtt, amelyben Csatáry lakik (lakott?).
Az csak a kisebbik bökkenő, hogy az a ház mások otthona is - az ő magánszférájukat megzavarni ilyesmivel sem ildomos. A nagyobbik baj az, hogy köztük volt a hírek szerint - valamelyik - Munkáspárt több aktivistája is.
Ezekről a "munkáspártokról" tudni lehet, hogy Kádár János megrögzött híveinek és tisztelőinek számítanak mind a mai napig. Kádár viszont több száz ártatlan ember halálában vétkes (azaz tömeggyilkos). Brusznyai Árpád, Mány Erzsébet, Mansfeld Péter, Nagy Imre... És a többiek. (Mátyás Miklós vérbíró, aki Mány Erzsébetet halálra ítélte, ma tábornoki nyugdíjat élvez; Biszku Béla, Kádár cinkosa él és virul.)
Kádár tisztelőinek-híveinek antifasiszta kiállása tehát nem hiteles, nem értékes. Valójában hatalmas csalás az egész.  Egyáltalán, semmiféle kommunista antifasizmus sem lehet hiteles. Ahogyan nácik, fasiszták, hungaristák, nyilasok antikommunizmusa sem. Nácik antikommunizmusától, kommunisták antifasizmusától mint a tűztől, óvakodni kell. Múltban, jelenben, jövőben. Ezektől semmi jót nem várhatunk.
Nem kis részben éppen erről szólt a XX. század.

Ceterum censeo: akinek a kezéhez vér tapad, aki emberéletet veszejtett, azt mindhalálig üldözni kell.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése