2012. szeptember 25., kedd

A köztulajdon sorsa

Földbirtok, rokonság, osztogatás (itt)


Ezen apró híradalék szerint sem tart még ott erkölcsben, becsületben a magyar államot működtető mostani  politikai elit, hogy bármiféle köztulajdont nyugodt lélekkel rá lehetne bízni. (A korábbi sem tartott ott, de valamivel kisebb volt legalább a pofája. Meg valamivel kevésbé hirdette magáról, hogy nemzeti és keresztény. Valamivel kevésbé vindikált magának erkölcsi felsőbbrendűséget.)

 Ezen apró híradalék szerint sem tartunk még ott erkölcsben, becsületben mi, a magyar állam szabad polgárai, hogy olyan vezetőket válasszunk szabad akaratunkból magunk fölé, akikre bármiféle köztulajdont nyugodt lélekkel rá lehetne bízni.

Addig is, míg azt az erkölcsi szintet el nem érjük, a köztulajdon körét, mértékét csakis szűkíteni szabad, növelni semmiképp.

Aki az ellenkezőjét hirdeti és teszi, az csal: valójában a köztulajdont akarja dézsmálni.
Akinek pedig az ellenkezője tetszik, annak a köztulajdon dézsmája tetszik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése