2015. január 4., vasárnap

A Rikárdó-botrány

Rikárdó az ország első újévi babája (itt)
Novák Előd és Rikárdó (itt)
Gyurcsány Ferenc és Rikárdó (itt)

"Én is Rikárdó vagyok!" - hirdeti büszkén Gyurcsány. A többiek meg mennek szépen utána. Ismételgetik, sokszorozzák, örülnek, azt hiszik, megtették a magukét, jól kitalálták a formulát, frappáns választ adtak.

De nem így van. Mert Rikárdót és a 23 évesen negyedik gyermekét szülő kismamát igazából nem bántotta senki. Hála Istennek, jól vannak, megkapták a tökéletesen ingyenes, jó közép-európai szintű egészségügyi ellátást (még tb-t sem kellett fizetni érte), a százezer forintos ajándékot, megkapják a babakötvényt és megkapnak majd mindent, ami csak jár, családi pótlékot, segélyt. A haza annak rendje-módja szerint teljesíti kötelezettségeit, betartja ígéreteit.

Amíg csak bele nem rokkan. Mert az nem kétséges, hogy ez a demográfiai pálya, amelyet a kis Rikárdó örvendetes megszületése is megvilágít, a belerokkanásba, a semmibe vezet. Már jó ideje.

Az "én is Rikárdó vagyok", vagy: "cigány vagyok" helyett az ország vezetőinek (akik közé Gyurcsány is tartozott egykoron, képviselőségének költségeit ma is nyögjük), a bohóckodás helyett a kivezető stratégiai és taktikai válaszokon kellene, kellett volna dolgozniuk.

Gyurcsánytól, a volt miniszterelnöktől és társaitól ebben az ügyben sem sok tellett. Olyasmi bezzeg igen, hogy például eltöröljék a családi pótlék folyósításához korábban feltételül szabott (a gyerek iskolába járását szülői felelősséggé emelő) triviális kötelezettséget.

Nem tellett tőle semmi, csakúgy, mint a válság  mélypontján, 2008/2009 emlékezetes telén. Akkor sem tudta, mi folyik pontosan körülötte. Ha most rikárdózza magát, akkor világos, hogy most sem tudja. Mert akkor nem hordana ennyire félre az érzékenysége, szolidarizáló reflexe. Ha tudná, hogy hol él, akkor be-be csúszott volna időközben, legalább néha-néha egy-egy együtt érző gesztus például a cigánybűnözés szenvedő alanyai iránt is. Szögi Lajos, Bándi Kata, a Páva-lány családja, vagy a számtalan védtelen, idős áldozat családjának irányába. Vagy csak simán - az eredeti zsidó tulajdonosoktól konfiskált Apró-villa melegéből - a mindennapi bűnözéstől immár élhetetlenné váló falvak, régiók, körzetek szenvedői irányába. De nem. Ilyesmi soha, még véletlenül sem.

Sem stratégia, sem részvét tehát. Csak a bohóckodás, más semmi.

Gyurcsány Ferenc Rikárdótól, a volt miniszterelnöktől sajnos már nem sok tényleges segítséget, lendítést, hozzáadást, érzékenységet, empátiát várhat többé a magyar haza...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése